Brassó város Romániában. 1950. augusztus 22. és 1960. december 24. között a neve Orașul Stalin (Sztálinváros, Stalinstadt) volt.

Az erdélyi szászok egykori nagy központja, régen Brassó vármegye, ma Brassó megye székhelye. Brassópojána tartozik hozzá. Magyarországi testvérvárosa 1993 óta Győr.

Története:

A város területén a honfoglalás előtt bolgárok laktak, amely már ekkor népes település lehetett. Szent István a Cenk-hegyre építtette a Brassovia nevű várat, amit 1211-ben II. Endre a Német Lovagrendnek adományozott.

Az 1285-ben a tatárok felgyújtották a várost. 1384-ben, a tatárjárások következményeként elkezdték a városfalakat építeni. 1421-ben II. Murád török szultán elfoglalta Brassót, és földig romboltatta a falakat. A város visszafoglalása után 1427-ben Luxemburgi Zsigmond király itt tartott országgyűlést. Hunyadi János 1455-ben engedélyezte a brassóiaknak, hogy a cenki vár romjait felhasználva újjáépítsék a város falait. 1467-ben Mátyás király, moldvai hadjárat idején Brassóban pihent meg. A mohácsi csatavesztés után a város I. Ferdinánd oldalára állt, és elűzte Szapolyai Jánost és csapatait. Szultáni parancsra Petru Rareș betört Erdélybe és 1529. június 29-én legyőzte Földvárnál Ferdinánd seregét, valamint megrohanva Brassót elfoglalta a Fellegvárt, amit le is rombolt. 1534-ben Lodovico Gritti 7000 főnyi törökkel táborozott a vár falai között, várva Erdély nagyjainak hódolatát. 1599-ben pedig Vitéz Mihály foglalta el a várost.

A 16. században Brassó már fejlett, 8000 lakosú város volt. 1580 körül jelent Nireus (Nyirő) János nyomdász műhelyéből, az első Brassóban nyomtatott magyar nyelvű könyv, a Fons Vitae, Az életnek kvtfeie(kútfeje), évmegjelölés nélkül. 1603-ban itt halt meg Székely Mózes, a IX. Radu Șerban vajda seregével vívott ütközetben, és testét itt temették el.1660-ban a Fellegvárban található lőportornyok felrobbantak, a védőműveket 1667-ben állították helyre.

1688-ban az Erdélyt megszálló osztrák sereg ostromolta a várost, amelyet Veteráni tábornok május 26-án a Fellegvárral együtt elfoglalt és felgyújtott. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején Brassó nem csatlakozott a fejedelemhez, ezért a kurucok a várost kifosztották.

1611. július 8-án itt szenvedett vereséget Báthory Gábor erdélyi fejedelem a moldvai vajda és a brassói szászok egyesült seregétől. 1688. május 26-án Antonio Caraffa felgyújtotta a várost, híres temploma, a Fekete-templom falai azóta feketék. A következő években a kurucok kifosztották, 1849 márciusában pedig Bem, tábornok foglalta el. 1849. június 19-én a cári csapatok szállták meg, és a Fellegvárat egy napi ostrom után bevették. Ezután a város védelmi jelentősége megszűnt.

Andrei Șaguna kezdeményezésére, 1850-ben megalakult az első román nyelvű gimnázium, amely mai napig alapítója nevét ismeri.

Az első távíró vonal 1854-ben jött létre Brassó és Nagyszeben között. Az első vonat 1873. március 30. haladt át a városon. Később, 1879-ben megépült a Brassó–Bukarest vasútvonal.1889-ben beindult az első telefonközpont, 22 előfizetővel. Brassó első villamosa 1891-ben indult el, ami a Városháztértől a Bertalan nevű negyedig haladt. (Mára már megszűnt ez a vonal.)

1916. augusztus 28-án behatolt Brassóba a Román Hadsereg. Ugyanekkor, dr. Gheorghe Baiulescu lett Brassó első román nemzetiségű polgármestere. A román hadsereg egy részét azonban megsemmisítették a Bertalan negyedben.1930-ban megalakult az első villamos-energia szolgáltató üzem. 1940. november 10-én egy 7,4°-os (Richter skála szerinti) rázta meg a várost. 1943-tól 1944-ig az amerikai repülök több ízben is lebombázták a várost. 1945 januárjában megkezdődött, a brassói szászok deportálása Szovjetunióba.

1960-ban megépült a városközpontban található Drámai Színház.1968-ban első alkalommal tartották meg az Aranyszarvas Nemzetközi Fesztivált. 1971-ben megalakult az első brassói egyetem. 1977. március 4-én hatalmas, 7,2°-os (Richter-skála szerint) földrengés rázta meg a várost, amelynek következtében számos épület megrongálódott. 1986. augusztus 31-én újabb 7°-os (Richter skála szerint) földrengés volt. 1987. november 15-én Brassóban zavargások törtek ki a kommunista rezsim és Nicolae Ceaușescu ellen. A megmozdulást hamar visszaverték és számos felkelő ember eltűnt vagy börtönbe került. 1989. december 22-én, Temesvárt követve, Brassóban is elkezdődött a kommunista rezsim elleni forradalom, amely sok halálos áldozatot és sebesültet követelt. 1990. május 30-án újabb földrengés volt (6,9°-os Richter skála szerint). 2004. október 27-én ismét földrengés volt (6°-os Richter skála szerint).

Brassót védőfal vette körül, amelynek több része még mai napig épségben megmaradt. A városfalat a nyugati oldalán két kapu volt, az egyik a Katalin-kapu (korábban Szentlélek-kapu), amelyet 1522-ben említenek először. A másik a Bolgárszegi-kapu amit 1827-ben építettek, klasszicista stílusban. A várost körülvevő falon eredetileg harminckét torony és bástya volt, amelynek legtöbbje ma is áll. A legjobb állapotban megmaradt bástya a Takácsok bástyája, amely hatszögletes alaprajzú, több emeletes és fából készült fedett folyosója van. Jelenleg múzeum működik benne.

A Takácsok bástyájától ÉK-i irányban húzódó 920 m hosszú várfalon a Posztóművesek bástyája található. Innen ÉK-re, a fal végén az eredetileg 12 m magas, 2006-ban romjaiból újjáépített, hatszögletű Kötélverők bástyája található. Itt a városfal nyugat felé fordult egészen Bodnárok bástyájáig (ez a bástya ma már nem látható). A ma már ugyancsak nem létező Szíjjártók bástyája és az Aranyművesek bástyája a fal nyugati oldalán álltak. A nyugati fal bástyái közül manapság a Fehér-torony és a Graft-bástya áll, ami eredetileg felvonó híddal is rendelkezett. Az innen dél felé húzódó fal az ötszögletes alaprajzú, háromszintes Kovácsok bástyájába torkollik, amelyben jelenleg az Állami Levéltár található.

A város északi oldalán, a régen Hernyó-hegynek nevezett Warte-dombon két hatalmas torony látta el a város külső védelmét. Az egyik torony a 11 m magas, négyszögletes alaprajzú Fekete-torony, a másik a félkör alakú Fehér-torony.

A Cenk-hegyi várnak ma csak alapfalai látszanak.

Az Árpád fejedelem egyik harcosát ábrázoló szobrot 1896 augusztusában, a honfoglalás 1000. évfordulójára állították fel a Cenk hegy tetejére. A 20,3 méter magas szobrot Jankovics Gyula budapesti szobrász faragta és 1896. október 15-én, Perczel Dezső belügyminiszter jelenlétében leplezték le. A szobor egy oszlopból állt, amin egy 3,5 méter magas harcos, a honfoglalás ismeretlen katonája állott korabeli, egyszerű öltözetben. 1913. szeptember 27-én két besszarábiai, Ilie Catarau és Timotei Kirilov dinamittal felrobbantotta. Bűnösségük csak 90 év elteltével került nyilvánosságra, és a román nemzet hőseiként emlegetik őket. A szobor a robbanás következtében nem dőlt le, csak megrongálódott, aminek következtében 1913. december 31-én egy nagyobb havazás után összedőlt.

A világháborút követően az emlékmű darabjai a brassói Történeti Múzeum tulajdonába kerültek, ahol a pincében őrizték. A szobor fejrésze 2002-ben került újra nyilvánosság elé, azóta a megtekinthető az evangélikus egyház brassói központi hivatalában. Ennek udvarára szeretnének emlékparkot létesíteni, ahová kiállíthatnák a szobormaradványt.

A szobor talapzatának nyomai mai napig megtalálhatók a Cenk tetején, amin jelenleg a Románia zászlaja lobog.

A történelem során számos emberi, természeti eredetű pusztítást állt ki a város:

• Nagy földrengések 1662, 1738, 1802, 1940, 1977,
• Vihar 1457, 1490, 1599, 1667, 1673, 1682, 1913
• Tűzvész 1461, 1519, 1689, 1718
• Ostromok 1241 (tatárok), 1421 (törökök), 1438 (törökök), 1658 (tatárok)
• Pestis, és más halálos betegségek, járványok 1495, 1510–1511, 1530–1531, 1572, 1588, 1602