Jagelló Izabella (Krakkó, 1519. január 18. – Gyulafehérvár, 1559. szeptember 15.) magyar királyné, 1556 és 1559 között Erdély kormányzója.

Jagelló (Öreg) Zsigmond lengyel király és Sforza Bona milánói hercegnő leánya. 1539. február 16-án vagy február 22-én királynévá koronázták Székesfehérvárott, miután férjhez ment Szapolyai Jánoshoz.

Életrajz:

1540-ben, János király halála után fiának, a csecsemő János Zsigmondnak gyámjaként Fráter Györggyel, Petrovics Péterrel és Török Bálinttal az ország kormányzója lett. Miután 1541-ben a törökök csellel bevették Budát, udvarával együtt Lippára, majd Gyulafehérvárra költözött.

Izabella özvegy anyakirályné a Török Porta segítségével akarta biztosítani Erdély fölötti uralmát, a kettészakadt ország egyesítésén fáradozó Fráter György azonban 1551-ben lemondatta I. Ferdinánd javára.

A lemondatott királyné Kassára, majd Lengyelországba távozott. 1551. július 21-én a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket átadta Castaldo császári tábornoknak, aki őt Gyulafehérvárról Kolozsvárra kísérte. A koronát és a jelvényeket Castaldo erős katonai fedezet mellett elküldte Ferdinánd királynak.

Erdély Ferdinánd hatalma alá került ugyan, de Ferdinánd 1551 végén meggyilkoltatta György barátot, és Erdélybe küldött csapatai elégtelennek bizonyultak az országrész megvédésére. A Habsburg uralommal elégedetlen, és a török bosszújától tartó erdélyi rendek 1556-ban visszahívták Izabella királynét, aki október 22-én bevonult Kolozsvárra, és fia nevében ismét átvette az uralmat. A török pártfogás alatt élő Erdély Magyarországtól való különválása ekkor vált véglegessé.

1558. augusztus 31-én Izabella királyné egy lakoma végén lengyel udvaroncaival meggyilkoltatta országának három vezető főurát, Bebek Ferencet, Kendi Ferencet (az erdélyi vajdát) és annak testvérét, Kendi Antalt. A merényletet Balassa Menyhért szervezte meg. Bebek testét Izabella Kolozsvár kapujára akasztatta. Tettének igazolására országgyűlést hívott össze, ahol 1558. szeptember 29-én bemutatta az árulásra vonatkozó okmányokat, amelyek szerint Bebek és Kendi Ferenc Isztambulból hozatott méreggel akarták Izabellát és fiát, János Zsigmondot megmérgezni. Ezért elrendelte a kivégzettek hatalmas vagyonának lefoglalását a kincstár javára.

Négy nyelven beszélt, kedvelte a pompát, külföldiekkel – elsősorban lengyelekkel, olaszokkal – vette körül magát, lengyel szeretőt tartott. Sokat adott az udvari reprezentációra. 1559. szeptember 15-én, 40 évesen halt meg, állítólag egy rosszul elvégzett magzatelhajtás következtében. A gyulafehérvári székesegyházban temették el, síremléke fennmaradt.

Forgách Ferenc váradi püspök emlékirataiban feljegyezte, hogy a hagyomány szerint, lengyelországi bujdosása előtt a királyné, amikor a Meszesi-kapunál megállt pihenni, egy öreg tölgyfa kérgébe véste jelmondatának rövidítését: „SFV - Sic fata volunt”, vagyis: „A sors akarta így”.