1911-1913 között épült, Dr. Bernády György polgármester idejében, a város közösségének áldozatkészségéből, Komor Marcell (1868-1944) és Jakab Dezső (1864-1932) építészek tervei alapján, a Lechner - iskola szellemében, szecessziós stílusban. A kivitelezéssel a Grünwald Testvérek és Schiffer céget bízták meg. Csodálatos a pécsi Zsolnay gyár színes cserepeivel fedett majolika tetőzete. Az épület homlokzatát a Körösfői-Kriesch Aladár (1863-1920) tervei alapján készített nagy mozaik, (a Hódolat...), fémdomborítások és féldomborművek díszítik. A főbejárat homlokzatát Kallós Ede (1866-1950) kődomborművei (Dósa Elek, Teleki Sámuel, Bolyai Farkas, Bolyai János, Mentovich Ferenc, Pech Vilmos) és négy bronzdomborműve (Szent Erzsébet legendája, a két Bolyai, Aranka György és Erkel Bánk bánja) ékesíti.
Az előcsarnokot Körösfői-Kriesch Aladár tervezte. Ő készítette a Táltosok és a Székely mesemondás című nagyméretű falfestményt, mely a belépőt fogadja. A többi freskó is az ő munkája.
Ugyancsak itt helyezték el a Ii. világháború után, L. van Beethoven és G.Enescu szobrát (bukaresti szobrászművészek munkái). A 45 m hosszú előcsarnok két végét óriási velencei tükrök zárják le.
Az emeletre vezető, carrarai márvánnyal díszített két lépcsőházban találjuk Nagy Sándor (1868-1950) és Róth Miksa (1865-1944) üvegfestményeit, melyek Jókai Mórt, Kossuth Lajost, Petőfi Sándort, illetve Liszt Ferencet, Erkel Ferencet és Munkácsy Mihályt ábrázolják.

A hangversenyterem 800 személy számára készült (15 x 18 m). A belső díszítét és a festést a hatvanas években újították fel az eredeti minták alapján, de eltüntették a főpáholyról a város címerét. Ebben a teremben helyezték el a jägerdorfi Rieger testvérektől, a világhírű orgonakészítőktől vásárolt 63 regiszteres, 4463 sípos, elektromosan és levegővel működtetett mesterorgonát, mely építésének idején, 1914-ben, a legnagyobbak közé tartozott. Legnagyobb sípja 7 m hosszú, 38 cm széles és 60 kg súlyú, a legkisebb 8 cm hosszú és 4 mm széles. Az idők folyamán sok károsodás érte, de most teljesen felújítva szolgálja a zenekedvelő marosvásárhelyi közönséget. Fellépett itt Bartók Béla, Pablo casals, Ian Kubelik, George Enescu (hétszer), David Ojsztrah és még sokan mások. A két világháború között filmvetítéseket is tartottak itt.
A kisterem is hangversenyek számára épült 300 hellyel, de irodalmi összejöveteleket is tartanak benne. Csodálatos az az üvegfestmény, amely a Bethlen Gábor tudósai között címet viseli. Thoroczkai-Wigand Ede, Nagy Sándor és Róth Miksa alkotása.
A Tükörterem a Kultúrpalota gyöngye - állapítja meg Marosvásárhely története című munkájában Kiss Pál. A terem két végét lezáró velencei háromrészes tükörcsoport növeli a térhatást, akárcsak az előcsarnok esetében. Csodálatosak a zöldes színekben pompázó oszlopok, falburkolatok, bútorok és azok az ablakképek, amelyeknek tervezője, Nagy Sándor, Thoroczkai-Wigand Ede és kivitelezője Róth Miksa.
Thoroczkai-Wigand Ede tervezte a Hajdanában régös-régen, A nagyúr kapuja, Sátoros palota, Réka asszony kertháza, Csaba királyfi bölcsője, Réka asszony kopjafája című nagy üvegfestményeket és a kis képek közül Réka asszony deszkás ablakát és a Perosztó széket. Nagy Sándor a székely népballadák alapján készítette a Júlia szépléány, Kádár Kata, Budai Ilona és a Szép Salamon Sári című ablakfestényeket. Művészi értékük elismeréseképpen ezeknek az üvegfestményeknek lett volna a feladatuk, hogy a San Francisco-i díszítőművészeti kiállításon (1914) Európát képviseljék. Kitört azonban az első világháború, s így csak az odajutott vázlataik részesültek elismerő kitüntetésben. A második világháborút az üvegfestmények a Kultúrpalota alagsorában elraktározva vészelték át. A bútorzat is sajátos: az asztalok és a székek túlnyomó része tulipán alakú, meggyszínű és zöld kárpittal borított, összhangban a fal színével. A termet fogadások és kulturális események lebonyolítására szánták.
A képtárban található a Kultúrpalota legértékesebb, egyre bővülő gyűjteménye, amelynek alapját Dr. Bernády György a magyar államtól kapott 68 képpel vetette meg, 1913-ban. Itt állították ki - a II. világháború után - jeles festők, mint Lotz Károly, Paál László, Munkácsy Mihály, Barabás Miklós, Vida Árpád, Ferenczi Károly. Feszti Árpád, Bordy András, Nagy Imre, Th. Aman, N. Grigorescu, St.Luchian, D. Mirea, A. Ciupe, Miklósi Gábor, Pittner Olivér, Mohi Sámdor, Piskolti Gábor, Nagy Pál, Gh. Olariu, Széchy András és mások képeit, illetőleg Izsák Márton, Kulcsár Béla, Hunyadi László, Ion Vlasiu szobrait. Ma már ez a kiállítási terem is szűknek bizonyult az 1990-ben leltárba vett 1006 festmény, 709 grafika, 153 faragvány és 71 dísztárgy számára.
A Kultúrpalota földszinti részét a Képzőművészeti Alap foglalja el, ahol rangos kiállításokat szerveznek a ma élő képzőművészek munkáinak bemutatására.
A Városi Könyvtár, amelynek Dr. Molnár Gábor volt a megszervezője, 1912-ben nyitotta meg kapuit, 40 000 kötettel, de ma már közel 1 000 000 könyvvel rendelkezik, ezen felül számos ősnyomtatvány és könyvritkaság birtokosa, pl. Plautus vígjátékának könyve, 1541-ből, Thuküdidesz: Athén története, 1527-ből, Varlaam: Cartea Românească de învăţătură, Iaşi, 1643-ból. A könyvtárhoz tágas olvasóterem is tartozik.
A Zeneiskolát (zenekonzervatórium) Dr. Bernády György alapította 1908-ban, a jelenlegi Grand Szálló helyén állt épületben (az Albina tér 36 szám alatt). Az igazgatással Metz Albertet bízták meg, aki kitünő tanári kart toborzott össze Henszelmann Gyuláné Erkel Sarolta, Gömöry Viktorné Maleczky Marika, később Chován Richárd, Simor Jenő, Tonházi Ferenc, Ferenczi Petronella, László Árpád és mások személyében, akik nagyhírű iskolát houtak létre. Az intézet 1913 február havában költözködött be a Kultúrpalotába, ahol 1965-ig működött.
Az Állami Filharmónia folytatója az 1908-ban alapított Zenekonzervatórium időszakos koncertjeinek. Az intézmény Csíky Boldizsár igazgató vezetésével felvállalta a város zenei életének irányítását, rendezvényein sok hazai és külföldi előadőművész és karvezető lépett fel. Az évente, tavasszal megtartott Zenei Napok híre tújutott az országhatárokon.
A Megyei Múzeum történelmi részlegét a 60-as években helyezték a Kultúrpalotába, a zeneiskola helyébe. A múzeumnak sok helyi jellegű kiállítási tárgya van, de anyagának egy része a megye területéről származik (a maroskeresztúri, marosszentannai, malomfalvi, búzásbesenyői ásatások leleteiből, valamint a főúri kastélyok és udvarházak történelmi ereklyéiből).
Az idők folyamán a Kultúrpalotában talált otthonra a városi mozi (1913-1957), a Román Színművészeti Iskola (1934-1940), a Képzőművészeti Akadémia (1937-1949), a Zenei és Képzőművészeti Liceum (1949-1970) és a Népi Alkotások Megyei Háza (1950-1990).