A 350 oldalas modern útikönyv formátumú kötet történelmi leírásokat is nyújt, de ez önmagában még nem sokat jelent, mert útikönyvnek álcázott levéltári kutatásokat úgy-e már ismerünk. A Jel-Kép BT kiadásában megjelent Erdély útikönyv egy általános bevezető résszel indul, amelyből a sápadt arcúak (bocs, az Erdélyről néhány mítosztól eltekintve nem sokat tudó magyarországi turisták) megtudhatják mi is a dörgés. Részlet következik:

Sokan emlékeznek arra az időszakra, amikor Romániában tilos volt magánháznál szállást adni valakinek, aki nem tartozott az ott lakók rokonságához. Így az után az Erdélybe utazók vagy az éjszaka leple alatt lopóztak be a szállásadójuk házába, vagy a nem éppen higiéniai színvonalukról elhíresült szállodák valamelyikében szálltak meg. Erdélyben ma már nem gond megfelelő szállást találni, az utóbbi időben minden színvonalon és árfekvésben nyíltak új és kényelmes szálláshelyek.

A kötet kimerítő részletességgel tárgyalja a szálláshelyeket, étkezési lehetőségeket, szórakozó helyeket. A vonattal vagy autóval utazók számára fontos gyakorlati tudnivalókat tartalmaz, a látnivalókról precíz leírást nyújt, külön fejezet foglalkozik a kulturális rendezvények bemutatásával. A kötet túrajavaslatokat, 30 részletes város- és régiótérképet és számos színes fotót tartalmaz, nem különben egy kis román-magyar szótárt, de nagyon praktikus még a kötetvégi személy és helységnév-index.

Miért büdös a mofetta?, Drakula, a vámpírgróf, a nagybányai művésztelep, a székelykapúk, dákoromán kontinuitás -- pár érdekesebb cím a kötetben elszórt kultúrtörténeti intermezzókból.