Bánság avagy Bánát  földrajzi és történelmi régió a Kárpát-medence délkeleti részén.

A középkori Magyar Királyság részét képező Temesköz, valamint a szomszédos Krassó és Szörénység területe az 1526-os mohácsi vész után török uralom alá jutott. A terület keleti harmadát ugyanakkor az Erdélyi Fejedelemség vette birtokába, és ez a rész a Partium részét alkotta. Amikor a pozsareváci béke (1718) után a Habsburgok birtokába került, a terület nem lett újra Magyarország része, hanem Temesi Bánság néven külön tartományt hoztak létre belőle. Ezt 11 vidékre osztották, szerb, német és román határőrezredeket állítottak fel, és a bécsi kormánynak alárendelt „Bánsági Igazgatóság” katonai igazgatása alá helyezték. A Bánság területére sváb telepeseket hoztak (Mercy-terv), a magyarok és más nemzetiségek számára tilos volt itt a letelepedés egészen 1778-ig.

Mária Terézia nyolc vidéket kivett a katonai kormányzás alól, és polgárilag, de azért abszolút módon igazgatta, a többi háromból pedig a Bánsági Katonai Határőrvidék keletkezett. A magyar országgyűlés többször felszólalt az alkotmányellenes állapot miatt, míg végül az 1741. évi XVIII. törvény által a nyolc polgári igazgatás alatt levő területet a Magyar Királyság rendes közigazgatási szervezetébe beolvasztották. Az 1848–49-es szabadságharc idején a Bánság nyugati részén súlyos harcok folytak a szerb felkelők és a helyi magyar és német lakosság között, elsősorban Fehértemplom környékén. A szabadságharc leverése után a területet ismét elszakították Magyarországtól, és a Szerb Vajdaság-Temesi Bánság néven Ausztria koronatartománya lett. Végül az 1860. évi októberi diploma a visszacsatolást újra elrendelte. A Temesi Bánság teljes területe csak a kiegyezés után került újra közvetlen magyar kormányzás alá. A visszacsatolást az 1873. XXVII. t.-c. iktatta törvénybe.

A Bánságot megosztó országhatárok a trianoni békeszerződés következtében jöttek létre 1920-ban. A terület megtartása érdekében kikiáltották főleg a német vezetők a Bánáti Köztársaságot, de az három hétig, a szerb-francia erők bevonulásáig tartott. A második világháború idején a Nyugat-Bánság német katonai igazgatás alatt állott, ami oda vezetett, hogy a háború végén a terület teljes német lakossága elmenekült, illetve a győztes jugoszláv partizánok elűzték vagy meggyilkolták őket.

A jelenleg tervezett Duna-Körös-Maros-Tisza eurorégió célja lenne a terület újbóli integrálása, ehhez azonban még számos politikai akadályt kellene leküzdeni.