Gyulai Pál (Kolozsvár, 1826. január 25. – Budapest, 1909. november 9.) magyar irodalomtörténész, költő, író, prózaíró, egyetemi tanár, műkritikus.

A kolozsvári református kollégiumban tanult. 1845-től Bethlen János fiainak nevelője. 1848-ban Kolozsvárott a forradalmár ifjúság egyik szóvivője. A forradalom eseményeiben, harcaiban azonban nem vett részt. A békepárti Teleki Domokos titkára Pesten, Gernyeszegen, majd ismét Pesten. 1850-ben, a Pesti Röpívekben kezdte kritikusi pályafutását. 1853-ban Pákh Alberttal szerkesztette a Szépirodalmi Lapokat. 1855-1856 között tanítványával, Nádasdy Tamással Berlinben, Párizsban, Münchenben tanult. Az 1850-es évek végén már Kemény Zsigmond, Csengery Antal, Arany János barátja. 1858-ban feleségül vette Szendrey Máriát, Petőfi Sándor sógornőjét. Ugyanebben az évben a kolozsvári református kollégiumhoz került tanárnak. 1860-ban a Kisfaludy Társaság tagja. 1862-ben jött vissza Pestre, amikor is a Szépirodalmi Figyelő segédszerkesztője lett, a Magyar Írók Segélyegyletének titkára 1867-ig. 1870-től az MTA osztálytitkára. 1873-tól szerkesztette a Budapesti Szemlét, 1875-től az Olcsó Könyvtárt. 1876-1892 között a budapesti egyetem tanára, Toldy Ferenc utóda. 1879-től a Kisfaludy Társaság elnöke, 1885-től főrendiházi tag. 1899-ben lemondott a Kisfaludy Társaság elnökségéről, 1902-ben megvált az egyetemtől is. Utolsó éveiben már csak a Budapesti Szemlét szerkesztette.