Petelei István (1852 – 1910) erdélyi magyar író, elbeszélő.

1852. szeptember 13-án született Marosvásárhelyen, jómódú, örmény-székely kereskedő családban.

A marosvásárhelyi elemi tanulmányok után Székelyudvarhelyen és Kolozsváron gimnazista, majd Kolozsváron és Pesten egyetemi hallgató. Irodalmi, nyelvészeti, történelmi és művelődéstörténeti előadásokat hallgatott olyan kiemelkedő előadóktól, mint Toldy Ferenc, Budenz József, vagy Salamon Ferenc. Tanulmányai után hazatér szülővárosába. Itt egyre gyakrabban közöl művelődéstörténeti írásokat, majd novellákat, rajzokat, elbeszéléseket, kezdetben főként az Erdélyi Híradóban, és a Századokban, a Történelmi Társulat lapjában, majd pedig legszívesebben a Pesti Naplónak, és a Vasárnapi Újságnak küld írásokat.

Kis ideig a kolozsvári Kelet munkatársa, majd 1882-től a Kolozsvári Közlöny segédszerkesztője. 1886-ban saját lapvállalkozásba kezd, szerkeszt és kiadja a Kolozsvár című lapot.

1882-ben a Révai Testvérek kiadásában megjelent első novelláskötete, a Keresztek. Tíz rajz. 1886-ban második és harmadik novelláskötete lát napvilágot:

• A fülemüle, Singer és Wolfner kiadása.
• Az én utcám, a Pallas Rt. kiadása.

1888-ban feleségül vette Korbuly Annát.

1890. december 31-én Peteleit agyvérzés érte, ami véget vetett tízéves újságírói és szerkesztői munkájának. Visszaköltözött Marosvásárhelyre, majd Remeteszeg és Szováta lett lakhelye haláláig. Innen is folyamatosan közölt erdélyi és pesti lapokban, több irodalmi társaságtól fogadott el tisztségeket: tagja volt a Petőfi Társaságnak, elnöke a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságnak, valamint a kolozsvárt működő Erdélyi Irodalmi Társaságnak.

1910. január 5-én halt meg.

Nem túl mozgalmas élete gazdag hagyatékot bízott ránk. Kortársai az írók írójának nevezték.