15-en indultunk Szegedről autókkal. Utazásunkat megelőzte a panzió tulajdonosával történő egyeztetés. Nagylaknál léptük át a határt és rögtön vásároltunk a kocsikhoz úthasználati matricát. Javaslom mindenkinek, hogy ne ragassza ki, mert levakarni egy tortúra.Ára 1800 Ft-nak megfelelő lej. Ez 10 napos úthasználatra elegendő.Arad-Déva-Brassó-Sepsiszentgyörgy-Árkos útvonalon többnyire a Maros völgyében haladtunk gyönyörű tájakat érintve a déli Kárpátokban. Az úton a legfeltünőbb a szomszédok közlekedési kultúrája. Még a mienket is lényegesen alulmúlja. Erre nyomatékosan felhívom a figyelmet a későbbi meglepetések elkerülése érdekében. Nincs piroslámpa, záróvonal, útburkolati jelek. Brassóban tapasztaltuk, hogy a közlekedési lámpák egy oszlopon vannak elhelyezve és komoly dillemát okoz eleinte, hogy melyik lámpa mire vonatkozik, mert sávok nincsenek felfestve a legtöbb helyen. Később hozzá lehet szokni. Ne lepődjünk meg, ha lépten nyomon ránkdudálnak. Ott ez gyakran előfordul. Erőszakosak és gyakran életveszélyesek. Ha számítunk rá, kevesebb meglepiben lehet részünk. Az országban mindenütt kampányszerű útépítés folyik. Ilyen helyeken forgalomirányító lámpák vannak. A helyiek ezt legtöbbször nem veszik figyelembe és bátran belemennek a pirosba.

A közlekedéssel kapcsolatos info az is, hogy mindenhol ellenőríznek az utakon és nagyon könnyen belefuthatunk egy trafipaxba. Székelyföld egyes részein néhány száz méterenként követik egymást a külömböző faluk. Itt is kíméletlenül be kell tartani a megengedett sebességhatárokat. Türelmetlenkedni nem érdemes. Inkább időben el kell indulni és nem a padlógáz a megoldás.
A benzinkutak többségénél lehet a hitelkártyáinkat használni, bár velem megtörtént, hogy hazafelé Nagyszalonta után egy benzinkútnál 3/4 órát vacakoltak velem a kártyám miatt. Általában elmondható, hogy lehet kártyával fizetni, de itt kevésbéá ismerik még ezt a fizetési formát. Az átlag romániai nem igazán használja.

Megérkezve Sepsiszentgyörgyre, bárkitől útbaigazítást kérhetünk magyarul. Árkos/Arcus a várostól 3 km távolságra van. Itt mindenki ismeri a Szakács vendégházat és tulajdonosait. Köztiszteletben álló emberek mindketten.
Ettől kezdve bizonyos dolgokról csak érintőlegesen írok, mert erősen szubjektív dolgokat nem kívánok részletezni.
A háziak rendkívül szívélyes emberek. Igazi székely vendégszeretettel fogadják a fáradt utazókat. A mi esetünkben finom pálinkával. Estére értünk oda 7-8 óra körül. A vacsora ízletes és a magyarországitól teljesen eltérő ízesítésű volt.
Magdika a gazdasszony (diplomás agrármérnök)úgy ismeri Erdély nevezetességeit, mint a tenyerét. Ha valaki nem készítette el a programtervét (ami azért fontos) ő ebben szívesen segít.A vendégház valójában olyan helyen van, ahonnan szinte majdnem minden nevezetesség 150 km távolságon belül elérhető. Mi is ebből indultunk ki. Minden nap reggeltől estig vándoroltunk és igyekeztünk mindent látni videózni és lefényképezni. Itthon majd lesz idő rendezni. A programokból adódóan általában ebédelni valahol útközben lehet. Erre adok néhány tippet a teljesség igénye nélkül.

A Gyilkos tónál található egyetlen étteremben csak románul beszélnek. Drága és udvariatlan a kiszolgálás. Szeretik átvágni a magyar vendégeket. Nekünk szerencsére egyik társunk perfekt beszélt románul. Volt is meglepi a számla ellenőrzésekor.
Bálványos fürdőt viszont bátran ajánlom mindenkinek. Székely vendéglő található itt. A neve Vár restaurant.
A felszolgáló lányok eredeti székely népviseletben szolgálnak fel. Kedvesek, udvariasak. Az áraik igazán kedvezőek. Itt van lehetőség pisztrángot enni. Ajánlom hozzá a speciális fokhagyma mártást.

Következő említésre méltó étterem a Tusnádfürdőn található Sólyomkő vendéglő. Román neve Restaurant Stanca Soimilor. A vendéglő a Csukás tó partján található festői környezetben. A felszolgálók székely fiatalok és igazán mindent megtesznek a vendégekért. Nekünk magyar zenét kerestek az ebédhez. Kifogásolható, hogy bort poharanként nem szolgálnak fel. Itt megkóstoltuk a mindenhol kapható ún. mitch-et. Hívatalos nevén mititei-t. Hasonló a szerbek csevapcsicsa-jához. Háromféle húsból készül, de más a fűszerezése. Autentikusan faszén parázson készítik mindenhol.

Ugyanitt ajánlották a Mókus vendéglőt is, amit nagy nehézségek után megtaláltunk és örömmel tapasztaltuk, hogy kellemes, kultúrált hely. Recepciós fogadja a vendégeket. Kérdésünkre, hogy kapható-e pisztráng meglepő választ kaptunk. Kapható, de drága. Nem baj - mondtuk - ki tudjuk fizetni. Helyet foglaltunk a szépen megterített asztaloknál és vártunk. Negyedóra múlva ismét megjelent a már említett recepciós "hölgy" és ajánlott a bőséges választékból két-háromféle levest és rántott szeletet. Már semmilyen pisztrángról nem esett szó. A végén nagy nehezen kiderült, hogy nincs személyzet sem. Ezt a helyet tehát csak az ellenségeimnek ajánlom.
Ha román vendéglőbe vezérel a sorsunk, érdemes megkóstolni a különböző csorbákat. Férfi társaimnak javaslom a csorba de burta-t (pacalleves), a húsgombóc levest, a csorba de pui-t, ami csirkeleves és finom.

A Szent Anna tónál kitünő lehetőség adódik fürödni ill.napozni. A környezet nagyon szép. A szintén ott található mohos tőzeglápnál magyar idegenvezetőt keressünk. Óránként indul egy csoport.Gál Katalin az egyik magyar idegenvezető. Kedves és szakszerű tájékoztatást nyújtott. Javaslom őt keresni.
Természetesen a teljesség igénye nélkül írtam le mindezt.A programokhoz sok sikert kívánok mindenkinek.

Forrás: ongo.hu