Meghívásukra 2008. augusztus 15-től 18-ig 4 csodálatos, felejthetetlen szép napot töltöttünk Erdélyben, Székesen. Útközben több helyen megálltunk városnézésre, vagy rövid pihenőre.

Így többek között voltunk Tordán, mely 333m magasan az Aranyos két partján, a Turi-patak torkolatánál fekszik. Történelmi nevezetességei közül az ótordai református templomot, és paplakot (falán emléktábla hírdeti, hogy Petőfi  Sándor itt vett búcsút 1849. júl. 21-én feleségétől, Júliától és kisfiától), valamint a római katolikus Országgyűlési templomot tekintettük meg, kis fiatal helybeli idegenvezetőnk kíséretével. Ez utóbbi különösen is fontos látnivaló volt számunkra, hiszen falai között mondták ki 1568-ban, a világon első alkalommal a 4 bevett vallás (katolikus, evangélikus, református és unitárius) szabad gyakorlatát.

Torda környékének másik nevezetessége a Tordai-hasadék, mely az Aranyos-melléki mészkőhegység karsztos barlangjainak beomlása folytán jött létre, a népmonda Szent László király kunok előli menekülésével kapcsolja össze eredetét.

Látogatást tettünk a tordai sóbányában is, mely napjainkban a sóbányászat történetének valódi múzeuma, mikroklímája légzőszervi bántalmak kezelésére alkalmas.

 

Este 9 órakor érkeztünk meg Székesre, ahol a vendéglátó családok nagy szeretettel és finom vacsorával vártak minket.

 

A második napon házigazdáinkkal együtt indultunk hosszabb kiránduló útra Székes-Szászrégen-Marosfelfalu (romtemplom)-Marosvécs útvonalon. A marosvécsi várkastély utolsó tulajdonosa Kemény János író, aki 1926-ban itt alakította meg az „Erdélyi Helikon” nevű irodalmi társaságot. Sírja a kastély parkjában, a Kós Károly által tervezett Kuncz Aladár-emlékasztal közelében található. Ugyancsak itt tisztelegtünk Wass Albert hamvai előtt. Az erdélyi származású, évtizedekig Amerikában élt nagy magyar író, költő, egyetemi tanár kívánságai szerint hamvainak egy részét a marosvécsi kastély parkjában helyezték örök nyugalomra, hiszen ő is a Helikon aktív tagja volt.

 

A festői szépségű Maros-völgyében folytattuk tovább utunkat Déda-Szalárd-Maroshévíz-Gyergyószentmiklós-Gyilkos-tó-Békás-szoros útvonalon, ahol sokat fényképeztünk.

Az út felfelé kanyargós, szerpentines, a Pongrác-tetőre (1256m) tart, majd lefelé kanyarog.

A Gyilkos-tó egyedülálló természeti jelenség, a Békás-szorossal együtt híres turista látnivaló.

 

Visszafelé egy rövid pihenőre megálltunk a Bucsin-tetőn (1287m), majd Parajd-Szováta-Székes útvonalon érkeztünk haza.

 

A harmadik napon de. 11 órakor istentisztelet volt a székesi református templomban, ahol Darányiné Csonka Valéria református lelkész Igét hirdetett.

Ebéd után még volt idő baráti beszélgetésre vendéglátóink házánál. Délután 3 órától közös programot, bográcspartit szerveztek egy Marosvásárhelyen élő orvos székesi nyaralójánál. Finom birkagulyás készült a bográcsban. Zenészek gondoskodtak a jó hangulatról. Mindenki jól érezte magát, együtt énekeltünk, szórakoztunk.

Másnap reggel búcsút vettünk vendéglátóinktól, és indultunk haza. Körösfőn megálltunk nézelődni, szép ajándéktárgyakat vásároltunk. A faragott székelykapuk, fafaragások, festői népviseletek, csodálatos kézimunkák az itt élő emberek ősi művészetéről tanúskodnak.

Hazafele tartva, Nagyváradon tettünk még egy rövid városnézést: a püspöki palotát, és Szent László király bronzszobrát láthattuk.

Az idő rövidsége miatt sajnos a többi nevezetesség megtekintésére nem volt alkalmunk.